Április 2. - Gyerekkönyvek nemzetközi napja – A meseírás napja

A mese, és mesélés mind idő. Idő, ami mindent megér. Minőségi idő a legtöbb, amit adhatsz. Hogy csak a gyerekeknek? Nem-nem! Magadnak is. Mindent megadnék azért, hogy újra mesélhessek, mondja a legtöbb szülő visszaemlékezve azokra az időkre amikor még mesét mesélt esténként gyerekeinek. Mert ez az idő is elszalad, és egyszer csak azon veszed észre magad, hogy a polcot már nem a mesekönyvek, hanem tiniregények töltik meg. Persze hallunk ilyet is: Bekapcsolom, megnézi. Mindenki jól jár. A gyerekeket leköti, nekem több időm marad másra. Hiszen úgy sem tudok mit tenni a digitalizáció ellen. Kell, hogy ezt kifejtsem, mekkora tévedés, mekkora veszteség, ha eszerint éled meg ezeket az éveket? Szerintem nem. 

Ez a nap és a misszió, hogy a gyerekekkel annyi mesét, és mesekönyvet ismertessünk meg, sőt szerettessünk meg fontos üzenete ennek a napnak és körülötte lévő eseménysorozatnak.
Természetesen olyan ez kicsit, mint minden más Világnap! Nem kell alkalom ahhoz, hogy tud mi az életben a fontos, de vannak dolgok, amikre újra és újra érdemes megemlékezni, kiemelni annak fontosságát. 

Én hosszasan élveztem az esti meséléseket. És meseíróvá is váltam. Sőt sokszor nevettetővé is. Varázslatos utazásokat tettünk sokfelé. Voltak, amik annyira jól sikerültek, nekünk és a történet írójának, azaz az írónak, hogy többször is be kellett járni. Ismerjük az ilyen utakat, amiket többször, van, hogy minden este újra és újra be kell járni, és persze van olyan, hogy ebbe én, int mesélő néha beleuntam. Ilyenkor jöttem én, mint meseíró, és költöttem bele részeket. Ha sikerült, akkor elfogadott volt, de természetesen volt sokszor, hogy azonnal lebuktam, és vissza kellett kanyarodnom az eredetihez. Ilyenkor jöttek a vicces részek. Belecsempésztem egy-egy szót, persze valamilyen meghökkentő szót, ami időnként óriási nevetésbe fulladt. Aztán ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, jöttek egész sorozatok, ahol alig vártuk a folytást. Hogy mi a titok a könyveben?

Talán Janikovszky Éva fogalmazta meg legjobban 2001-ben a Gyermekkönyvek nemzetközi napja alkalmából: 

„Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben. Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.”

Nekem a könyv gyerekekkel, talán ennél is sokkal több!  Az igazi titok benne számomra az esti vagy napközbeni szeánsz, ami az olvasás körül van. Minden eleme, az összesimulás, az izgalom, a megnyugvás, a mélyülő szuszogás. Bármikor visszabújnék abba az ágyba, hogy századszorra is elmeséljem azt a mesét. 

A könyv és annak tartalma pont a képzelet világától válik igazán fontossá, sokszínűvé. Ha valami igazán fontos van ebben a digitális világgal szemben pont ez. Képzelet kell hozzá. Veled válik valóssá.  Olyan valami, ami mindig csak egyszer forog. Soha senki nem láthatja úgy, ahogy gyereked a saját világában megéli azt. 

Olvass neki, és aztán tartsd, és teremtsd meg neki a lehetőséget, hogy maga is olvasson, ha már majd tud olvasni. Ez az idő az, ami igazán megéri!