Teljes személyzet kerestetik!
Ez biztos, hogy nem volt az apróbetűs részben. Teljes személyzet szükségeltetik egy gyerekhez. Na még kettőhöz, és milyen lehet az élet ennél több gyerekkel? Ahogy a tanév vége felé haladunk, nemhogy kevesebb a feladat, hanem egyre több. Állandók a programok, a kirándulások, a fogászat, a szülői, az évzáró a ballagás, a ruhavásárlás a….
Az üzenőfalunk, ami nem kicsi, tele van időpontokkal. Tegnap lefekvéskor gondoltam át, hogy csak jövő hétfőre úgy jött össze a dolog, hogy öt különböző teendő van fenn a falon, csak az egyik gyerekkel. Az anyagi része mellett, amit gondolom nem kell senkinek bemutatni, a teendők, és különösen az észben tartandók listája végeláthatatlan.
Tőlem teljesen szokatlanul, (mert az igazat megvallva, nem vagyok nagyon erős az adminisztrációban) igyekszem minden a lehető leggyorsabban intézni, nehogy elfelejtsem. Mindent, ami eljut hozzám. Mert természetesen van, különösen a fiú oldalon mindig valami meglepetés is. Nem, nem arra gondolok amikor a dolgozat előtti napon derül ki, hogy amúgy holnap témazárót írunk. „És miből?” „Ja azt nem tudom!” Nem, ezek a meglepetések reggel 7 és negyed 8 között érkeznek. „Ja ma vinni kell 25 dkg vajat!” „Kellene 20 villa mára”, „Kell kétszer 15 deka sonka, mert ma pizzakészítés lesz!”, „Van itthon kókuszreszelék?” vagy egyéb hasonló felkiáltásokba burkolt kérdések formájában. Nem beszélve, a teljesen tervezhetetlen és hírtelen lejáró bérletekről, vagy abban, hogy hirtelen kell vinni pontosan 1755 forintot, kiszámolva, nem apróban!
Gyerekeket nevelni csupa élvezet. Soha meg nem szűnő fiatalos frissesség. Minden percét élvezem, és fogalmam sincs mi lesz velem, ha esetleg ezek a feladatok hirtelen eltűnnek? Elkezdek jegyzetelni, nehogy akkor zavarba legyek, és csak úgy csendben üldögéljek otthon.
Szóval a mosás, a sportok, a felszerelés, programok, születésnapok, iskolai kötelezettségek mellett, a főzés kihívása talán a mindent vivő.
Szükségünk lenne egy szakácsra. Végtelen türelemmel, és soha meg nem szűnő fantáziával. Olyanra, aki sosem csügged. Még olyankor sem, amikor szívét kiteszi gőzölgő tányéron az asztalra, és csak annyi érkezik. „Hát, ez nem lesz a kedvencem!”, „Ebben van gomba? Azt nem szeretem!”, „Paradicsomos?”, „Ebben milyen sajt van?”
És ebben nem csak az a kihívás, hogy mindennapi teendő, és csak felületesen érintett fenti gyerekekkel kapcsolatos teendőkön felül, hogy megvásárold, és elkészítsd, hanem hogy kitaláld. És ha sikerült és kitaláltad, és mind a kettőnek ízlik, akkor, hogy megértsd, hogy két hét múlva ugyanazt elkészítve, már miért nem kedvence, vagy egyiknek, vagy másiknak, vagy egyiküknek sem.
A feladat természetesen akkor a legnehezebb, ha az alapanyagok tekintetében életbe lépnek a korlátozások. Gomba az nem lehet, krumplit nem nagyon szeretem, valahogy a paradicsomos ételek sem jönnek be mostanában, és ez a sajt? Fúj. Ha csak nem vagy született szakács, és nem róvod a várost, állandóan új alapanyagokért, akkor elég gyorsan eljutsz oda, hogy a hétköznap elkészíthető ételek sora, igen rövid lesz. Ekkor felüti a fejét az unalom. „Már megint?” Mert valljuk be, a fűszerek tárháza is korlátozott, és ha ez így van, akkor a húsok listáján szereplő csirkemell, és (nincs több) igencsak gyorsan válik egysíkúvá.
Egy szó, mint száz szükségünk lenne sürgősen, takarítóra, titkárra, öltöztetőkre, szakácsra, beszerzőre és animátorokra. Addig is, megoldjuk ezeket mi! Mosolyogva! Szülőnek lenni jó!
Kovács Péter
tulajdonos
KreatívJáték.hu
